Irány az élet - 18. Rész: A sárkányok könyve

18. Rész: A sárkányok könyve

Kora délután volt, mire Asztrid Hofferson visszatért Bélhangos műhelyébe. A apró rém után a lány sokáig csak ült a ketrec előtt. A tudat, hogy Hablatynak végig igaza volt eddig olyan hihetetlennek tűnt, a rém viselkedése után azonban komolyan elgondolkodott a vikinglány. Talán mégis van egy másik út a sárkányokkal kapcsolatban? Talán. Lehetséges. A gond csupán annyi, hogy ezt az utat Hablatyon kívül senki sem ismeri, ő pedig nincs itt, hogy megmutassa.

Nagy sóhajt követően lépett be a szőke lány a műhelybe, ott azonban senkit sem talált. Bizonyára elmentek kajálni. – gondolta magában, majd leült egy székre.

Pár pillanatig csak elmélázva nézelődött a műhelyben, tekintete azonban hirtelen megakadt Hablaty szobáján. Ugyan ő most nincs itt Berken, de az éjfúriától biztos sokat tanult a sárkányokról. A sok tudást valahova le kellett jegyzetelnie, nem? Ha szerencsém van, a nagy szökésben sikerült megfeledkeznie arról a füzetről. - mosolyodott el a lány, miközben felállva a rejtett kuckó felé vette az irányt. Kezével lassan félrehúzta a függönyt, mely jelen esetben ajtóként szolgált, és belépett.

Annak ellenére, hogy még csupán kora délután volt, meglehetősen sötét volt a szobában. Beletelt pár pillanatba, mire Asztrid szeme megszokta az új fényviszonyokat.

- Ahogy nézem szerettél ilyen sötétben dolgozni, mi? – kérdezte félhangosan a lány, miközben az asztalhoz sétált. Az asztal tele volt különféle fegyverek makettjeivel és a hozzájuk tartozó alkatrészekkel, tartókban sorakozó ecsetekkel és ceruzákkal. Asztrid gondos figyelemmel nézett végig rajtuk, figyelmét pedig az asztal mellett álló szekrényre fordította. A modellek és a rajzoláshoz szükséges eszközök onnét sem hiányoztak, legnagyobb örömére azonban végre megtalálta, amit keresett. Füzetek. Ráadásul egyszerre négy!

Arcán elégedett mosollyal vette le a füzeteket a szekrény polcáról és helyezte az asztal tetejére őket. Otthon az este az lesz az első, hogy átnézi őket, valamibe azonban most bele kéne raknia, hogy hazavihesse. Nem futhat át a faluban kezében a füzetekkel.

Jobban körbenézve a helyiségben észrevette, hogy a sarokban egy szögre akasztva lógott egy tarisznya. Eléggé sáros volt és több helyen lyukas is, a célnak most azonban megfelelt. Sietősen leakasztotta a táskát, majd belenézett. Csak néhány szerszám és egy kis fű lapult benne.

Asztrid fogta a szerszámokat és kirakta őket az asztalra, ez követően pedig kiöntötte a füvet egy szemetesként szolgáló kosárba. A négy füzetet gondosan a tarisznyába bújtatta, majd sarkon fordulva elindult haza Hablaty jegyzeteinek birtokában.

A szőke lánynak akkor még fogalma sem volt róla, hogy milyen közel volt a legtöbb sárkány által oly kedvelt sárkányfűhöz…

Irány az élet - 17. Rész: Varázslatos lények

17. Rész: Varázslatos lények

A napok feszülten teltek Berken Pléhpofa távolléte alatt. A Huligánok vezére legjobb barátjára, Bélhangosra bízta a falu kisebb-nagyobb problémáinak intézését, így a kovács nap közben többnyire a műhely és a falu meghatározott pontjai között ingázott. Épp egy ilyen rohangálás után tért vissza a műhelybe ránézni új inasai munkájára, mikor út közben Gunnárba botlott. Régi harcostársa morogva cipelt egy nagyobb kosár halat a hátán, kezében pedig a jól ismert lapát volt.

- Na mi az, cimbora? Ismét rád maradtak a bestiák? – kérdezte Bélhangos szórakozottan. Gunnár bosszúsan fordult a kovács felé.

- Nagyon vicces. Röhögés helyett inkább segíthetnél. Ezen kívül is még ezer dolgom van a kikötőben is. Küblit és Pozdóját várjuk a fogással.

- Nekem is sok a munkám, Gunnár. Pléhpofa rám hagyta a falu ügyes-bajos dolgait és még a műhelyem is ott van, mégsem panaszkodok. Vikingek vagyunk! – verte a mellét büszkén Bélhangos.

- Az üzletedben ott vannak az inasaid. Nincs is vele annyi gond.

- Heh, te csak azt hiszed. Az a három bajkeverő… Hablattyal kétszer ennyi munkával végeztünk egy nap alatt. Asztridon és Halvéren kívül jóformán semmit sem ér a nagy segítségük.

- A semminél akkor is több az a segítség. – ingatta a fejét Gunnár és indult volna tovább az aréna felé, mikor Bélhangos az állát dörzsölve szólt utána.

- Várj Gunnár! Talán akad itt egy megoldás a problémádra. – vakarta meg a fejét Bélhangos, majd a műhely irányába biccentett.

Bélhangos műhelyében többnyire rendben ment a munka. Takonypóc megszokott panaszkodása és az ikrek időnként kitörő veszekedésén kívül mindenki tette a rá kiosztott munkát. Asztrid épp egy elkészült fejszét próbálgatott, mikor Bélhangos lépett be az ajtón. Takonypóc a munkáját egyből félrehagyva termett a kovács előtt.

- Ez már az ebédszünet lesz, ugye Bélhangos? Olyan éhes vagyok, hogy itt helyben meg tudnék enni egy egész jakot!

- Nem. Ha befejezted annak a kupac fegyvernek az élesítését, akkor lesz itt az ebédszünet. Mozgás vissza dolgozni. Asztrid! Ki tudnál jönni? – szólította a kovács a fiatal vikinglány, aki erre meglepődve bólintott és követte.

Kint a kovácsműhelytől nem is olyan messze állt Gunnár, láthatóan várakozva. Bélhangos bosszúsan biccentett felé.

- Gunnárnak szüksége van egy kis segítségre az arénában.

- A sárkányoknál? Miben tudnék én segíteni? – érdeklődte Asztrid kíváncsian.

- Halat kell adni nekik és kipucolni a ketreceiket. A kiképzésen Hablaty után te voltál a legjobb. Rólad tudom, hogy nem követnél el olyan ostobaságokat, mint például az ikrek. Bízhatok benned? Megkérhetlek, hogy segíts a sárkányok körül?

- Ez természetes, Bélhangos. Megteszek mindent, ami tőlem telik. – felelte Asztrid magabiztosan, majd a fejszéjét fogva sietett Gunnár után.